Míg korábban, az emberek szégyellték, és „cikinek” tartották azt, ha fogszabályzót kell viselniük, ma már egyre többen hordják büszkén akár felnőtt korban is fogszabályzójukat. Az igazsághoz hozzátartozik azonban az is, hogy a mai korszerű eszközök sokkal kényelmesebbek mint elődeik, és szinte alig lehet észrevenni őket az ember fogsorán.

Sokan a ferde fogakra csupán esztétikai gondként tekintenek, pedig az egymásra dőlt keszekusza fogakat elég nehéz alaposan megtisztítani, sőt sok esetben szinte lehetetlen elérni a fogközöket, emiatt a ferde fogak hamarabb tönkre is mehetnek, a szuvasodás következtében. De nézzük, mégis mikortól használnak az emberek fogszabályzót?

Fogszabályzás az ókorban?

Egészen az ókori Egyiptomig kell visszamennünk akkor, ha kíváncsiak vagyunk a fogszabályzás történetére. Ugyanis az első fogszabályzásra vonatkozó bizonyítékok az ókori egyiptomi leletekből származnak. A kutatók felfedezték, hogy néhány múmia épen maradt fogain aranyszínű drótok voltak, ezek pedig a fogakat körbetekerve hasonló feszítő hatást fejthettek ki, mint a mai fogszabályzók.

Bár gondolhatnánk arra is, hogy ezeket a drótokat valamilyen oknál fogva már haláluk után helyezték az illetők szájába, de a fogak helyzete azt bizonyítja, hogy ezek az eszközök akkoriban ténylegesen fogszabályozási céllal készültek. Írásos formában még Hippokratész is beszámolt az ókori Görögországban a fogszabályzás fontosságáról, és hasonló módszerekkel előszeretettel próbálkoztak már a hellén kultúrákban is.

Való igaz, hogy a középkorban, illetve a korai újkorban is meg volt a fogszabályozás eszköze, a legnagyobb áttörést mégis Pierre Fauchard francia tudós okozta, a tizennyolcadik században. Ő ekkor alkotta meg ugyanis az első modern értelemben vett fogszabályzó készüléket, ezzel pedig megalapozta a fogszabályzás elméleti hátterét is. Fauchard kutatásai már érintették a fogeltávolítást igénylő korrekciókat, illetve a fogív tágításának szükségességét is.

Egyre fejlődő technológiák a fogszabályzás területén

A mai fogszabályzókhoz hasonló eszközt, a tizenkilencedik században Frank Delabarre amerikai fogorvos alkotta meg, ez a készülék pedig már a fogakra rögzített gumihúzás segítségével érte el a kívánt eredményt.

Az orvostudomány aztán a huszadik századtól egyre komolyabban kezdett foglalkozni a fogszabályzással, ezzel együtt feltárta a különféle fogászati problémákat és rendellenességeket, ez pedig az egyre korszerűbb és egyre hatékonyabb eszközök tervezését is elősegítette. Bár eleinte ezek az eszközök aranyból készültek, később egy tartósabb anyagra tértek át, a rozsdamentes acélra.

A napjainkban használt bracketes technikát pedig csak az 1970-es években kezdték el alkalmazni a fogorvosok. A technológia mára már óriási fejlődésen ment keresztül, bizonyítja ezt az is, hogy ma már a sokak által áhított láthatatlan fogszabályzás is elérhető.

A korszerű, láthatatlan fogszabályzóknál a fogak és a száj anatómiájának pontos ismerete szükséges, hiszen az eszköz ebben az esetben a fog belső felületére, a nyelv felöli oldalra kerül fel, bár bizonyos esetben a fogsor elrendezését kivehető eszközzel is meg lehet oldani, akár már felnőtt korban is.